A föld és vályogépítészet a legrégibb építkezési forma. A földet előbb használta az emberiség építőanyagként, mint a követ, a legelső ilyen építmények nyomai 8-10 ezer évesek. A vályog nem más, mint agyagos földbe kevert szerves anyag általában növényi eredetű, nád, szalma, törek, pelyva de lehet lótrágya is. Bár sok téves képzet kapcsolódik a vályoghoz, de ha az anyag speciális tulajdonságainak megfelelően használjuk, rendkívül tartós marad.
Az egyik legrégibb ma is álló vályogépület egy 30 m magas minaret, mely 1500 körül épült.

A könnyűvályog technológia német fejlesztés, mely abból célból született meg, hogy a vályogtégla hőszigetelése még nagyobb legyen. A könnyűvályog összetételében különbözik a másiktól: kevesebb benne az agyag, és több benne a szalma, a törek. Ez természetesen a vályogtégla többi paraméterét is megváltoztatja: súlyra könnyebb, de teherbíró képessége kevesebb. Ezért csak kitöltőelemként, és nem teher-hordozó falként lehet alkalmazni. A ház súlyát annak fa vázszerkezete hordozza.