A könnyűszerkezetes házakat szerkezetük alapján faszerkezetes és fémszerkezetes házakra bonthatjuk. A fémszerkezetes házak jelentik az egyik legmodernebb építési technikát, mely az 1940-es években jelent meg, és világszerte egyre inkább terjedőben van. Az épület statikai alapját a  krómacél fémszerkezet alkotja, melynek közeit réteges falszerkezet tölti ki, amely eleget tesz minden vele szembe támasztott követelménynek.

A szalmaház egy régi-új technológia, mely előtt remélhetőleg nagy jövő áll. Ezen épületeknek - lakóházaknak, de kisebb közösségi épületeknek is - számtalan előnyük van. Olcsóságuk elsősorban nem az építkezés során mutatkozik meg, hanem sokkal inkább az üzemeltetés, egész konkrétan a kisebb fűtésigény kapcsán válik nyilvánvalóvá. Mindemellett az időnkénti karbantartási munkálatok költségei is kisebbek, mint egy hagyományos téglaépületé.
Ezeken túl számos más ökológiai szempont szerint is energiatakarékosnak, azaz környezetkímélőnek bizonyult ez a technológia.

A dombházak a modern ember természet utáni vágyát testesítik meg, és a posztmodern építészet egyik markáns irányzatát képviselik. Persze nincs új a nap alatt. 

Egy dombház láttán kinek ne jutnának eszébe az ezeréves - vagy sokkal régebbi - múltra visszatekintő gyepesített tetejű, félig vagy teljesen a földbe vájt házak, ólak, istállók amilyeneket például Izlandon látni szép számban. De a domboldalba vájt barlanglakások, melyek még nagyobb múltra tekintenek vissza, külsőleg tán még jobban is hasonlítanak a 20-21-ik századi épített dombházakra.

Vályogházak Magyarországon

A föld és vályogépítészet a legrégibb építkezési forma. A földet előbb használta az emberiség építőanyagként, mint a követ, a legelső ilyen építmények nyomai 8-10 ezer évesek. A vályog nem más, mint agyagos földbe kevert szerves anyag általában növényi eredetű, nád, szalma, törek, pelyva de lehet lótrágya is. Bár sok téves képzet kapcsolódik a vályoghoz, de ha az anyag speciális tulajdonságainak megfelelően használjuk, rendkívül tartós marad.
Az egyik legrégibb ma is álló vályogépület egy 30 m magas minaret, mely 1500 körül épült.